Est 255

megérint a végtelen

Őskeresztény tanaink az angol-szász vallási kultúrkör részeként Isten teremtő erejét az ő saját képmásában, az Emberben is kiemelik. Innen ered Atlasz, a roppant óriás alakja. Atlasz az emberben lakozó teremtő erő szimbóluma, aki leveti a világ terheit és átadja őket Istennek, mert belátja, hogy esendő és egyedül nem képes még ő sem elhordozni. Valljuk, hogy a Názáreti Jézus születésével és kereszthalálával, majd feltámadásával megszabadított minket minden bűnünktől, így nem szükséges bűnbánattal viszonyulni önmagunkhoz, vagyis nem leszünk a nép által befolyásolhatóak, irányíthatóak eredendő bűntudatunk által. A teremtett világról szerzett mind több ismeretünkkel kutatnunk, keresnünk kell Isten akaratát, hogy elnyerjük a bölcsességet, amely jó döntéseink alapja lehet. Isten akarata, hogy mi is teremtővé váljunk, mind közelebb kerülve útjaihoz és a világgal való hatalmas és titkos tervéhez.

• Az Őskeresztény hitvilág paradigmái a legkövetkezetesebbek
• Elutasítjuk a világi hatalom befolyását életünkre
• Soha nem volt még ennyire időszerű szabaddá válni

Teremtett világunk fölött egyedül Istennek lehet befolyása, míg az ember létfeladata, hogy megszabaduljon minden ártó erőtől, amely életét körbe fonja, gúzsba köti és akadályozza. Minden, ami összezavar, elbizonytalanít vagy elszomorít azt Jézus áldozata semmissé teszi.